Motoros balesetek, sérültek ellátása

A tavasz, a jó idő beköszöntével mindannyian a szabadba vágyunk, és ha lehet kint tartózkodunk a természetben, a friss levegőn, élvezzük a meleg, oly sokáig nélkülözött, energiát adó napfényt. Végre a motorosok is elővehetik kedvenc járgányukat, eljött az ő idejük, egész nyáron, késő őszig szabadon kalandoznak, járhatják az utakat, szabadidejük és lehetőségeik függvényében kihasználhatják a csodás nyarat.

A motorozás életszerűbb, természetközelibb, valóságosabb utazás az autózásnál; a motoron érezzük a szél süvítését, a nap melegét, nem vesz körül semmilyen doboz, ami a bezár és elzár a természettől. És nincs védőburok sem, ha baj van. Egy bukás, egy baleset sokkal veszélyesebb következményekkel jár és gyakrabban következik be a motorsokkal, mint az autóban ülőkkel. A motorozás életforma, de csak az válassza, aki ismeri a veszélyeit és tudatában tartja őket.
Motorosként felelősen, óvatosan, a közlekedési szabályokat fokozottan betartva, a figyelmet megduplázva, a védőfelszerelést soha nem nélkülözve szabad csak motorra szállni, mert itt valóban, húsba markolóan az életünk a tét, amit csak egy bőrruha és egy bukósisak véd.

Kötelező óvintézkedések motorosoknak

– Elsősegélycsomag elengedhetetlen!
– Védőruha, bukósisak. Utasnak is! Még ha „csak egy körre” ül is mögéd valaki, akkor is viseljetek mindketten védőruhát, bukósisakot!

Teendők motoros baleset esetén

1. Higgadtság
A motorosok védtelensége, a modern motorok hihetetlen ereje és gyorsulása miatt a motoros balesetek nagy valószínűséggel komoly, életveszélyes sérüléseket okoznak. Ezért rendkívül fontos, hogy a sérült mielőbb szakszerű segítséget kapjon. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy mi megnyugodjunk, szedjük össze magunkat és a gondolatainkat, mert higgadtan tudunk gyors és precíz segítséget nyújtani, és erre van ilyenkor a legnagyobb szükség.

2. Tájékozódás
Fel kell mérni a helyzetet, a helyszínt és a sérüléseket, hogy lássuk, van-e fontosabb teendőnk, mielőtt hívnánk a mentőket (spriccelő vérzés elállítása, helyszín biztosítása stb.), és így a mentősök dolgát is megkönnyíthetjük, mert pontosabb tájékoztatást tudunk adni (pl. helyszín pontos megadása).

3. A helyszín biztosítása
Beláthatatlan útszakasz esetén, vagy amikor fennáll a a veszélye annak, hogy a szerencsétlenül járt motoros, vagy a sérült motor egy autó útjába kerül, akkor a további közlekedési balesetek és a helyzet súlyosbodásának elkerülése érdekében a feltétlenül indokolt mértékig húzzuk le az útról a motorost és járművét úgy, hogy a lehető legkisebb mértékig mozgassuk a sérültet. Mivel a motorokon nincs háromszög, ezért kérjünk egy autóstól, vagy motorunkat állítsuk szembe a forgalommal és kapcsoljuk be a lámpát és a vészvillogót, így biztosítva a helyszínt. (Erre a feladatra meg is kérhetünk valakit, sajnos azonban nem árt észben tartani, hogy egyre többször hallani rosszindulatú, színlelt balesetekről is, ezért pl. a slusszkulcsot soha ne adjuk ki a kezünkből!)

4. Mentő és segítség hívása
Motoros baleset esetén nagy az esélye az életveszélyes belső sérüléseknek, amit csak szakképzett elsősegélynyújtó tud elhárítani, ezért nekünk nem az a legfontosabb feladatunk, hogy a sérülttel foglalkozzunk, hanem az, hogy minél előbb biztosítsuk számára a szakképzett és kompetens segítséget. Még kisebb motoros baleset esetén is hívjunk mentőt, hiszen nem tudhatjuk, hogy nem fordul-e súlyosabbra a sérült állapota,, ne vállaljuk fel az elmulasztással járó felelősséget!

Hívjuk a 104-es (mentők), vagy a 112-es (mentők és tűzoltók vagy rendőrök) számot, ne mérlegelgessük, hogy más értesítette-e már a mentőket előttünk, mert egyrészt inkább több bejelentést kapjanak, mint egyet se, másrészt lehet, hogy mi is tudunk új és pontosabb információval szolgálni, vagy téveseket tisztázni. A mentőszolgálat honlapja szerint “…mentőhívás esetén az alábbi  kérdések szerint tegyük meg a bejelentést:
– Mi történt? (a sérülés, rosszullét bekövetkezte: pl. összeesett, eszméletlen; szívbeteg fullad; magasból esett, gépkocsi elgázolta; motorkerékpárral fának ütközött, stb.)
– Hol történt? (pontos cím, ennek hiányában a helyszín megközelíthetősége)
– Hány sérült van?
– Milyen sérülés, panasz, tünet észlelhető? (pl. földön fekszik, lábát fájlalja; sápadt, verejtékes; fullad, nyugtalan, ajkai elkékültek, görcsöl, szája habzik)
– A bejelentő neve és telefonszáma (szükség lehet a bejelentő visszahívására, pl. pontatlan cím esetén!)
– Várjunk a mentésirányító esetleges kérdéseire (a történtek pontosítása érdekében fontos!), és csak ezután tegyük le a telefonkagylót.”

5. Sérültek ellátása
Először a legsúlyosabb sérülttel kell foglalkoznunk. Vigyázat, általában annak az állapota a legsúlyosabb, aki eszméletlen, kómás vagy öntudatlan – rajta legtöbbször látszik, hogy nagy a baj. Tehát nem biztos, hogy ahhoz kell először sietnünk, aki a leghangosabb! Van olyan sérült is, akinek látszólag semmi baja, viszont hirtelen kritikusra fordul az állapota pl. belső vérzés, koponyarepedés, agyi bevérzés, vagy kétszakaszos lépszakadás miatt.

a) Győződjünk meg róla, hogy a sérült öntudatánál van!
Legtöbb információt a betegtől kaphatunk, ezért kérdezzük állapotáról és a balesetről! Amennyiben öntudatánál van, de nincs válasz, próbáljuk meg magához téríteni, esetleg kicsit megrázni (ha az állapota megengedi). Minél nagyobb volt az esés, annál inkább gyanakodjunk súlyos sérülésre!

b) Eszméletlen sérült ellátása
Ha a sérült semmire sem reagál, eszméletlen, akkor ellenőriznünk kell az alapvető létfunkciókat: légutak felszabadítása és szívműködés ellenőrzése. Motoros balesetnél mindig feltételeznünk kell, hogy serült a gerinc háti és nyaki sérüléseit. Ezért amennyiben mozgatnunk kell a sérültet, ha lehetséges ezt több ember végezze, ügyelve a fej, törzs és csípő együttmozgatására. Elsősorban hanyatt, kemény alapra fordítsuk a sérültet és csak akkor fordítsuk oldalára (stabil oda oldalfekvés), ha magára kell hagynunk, vagy ha a szabad légutakat csak így tudjuk biztosítani (pl. hányás esetén).

Ha lélegeztetnünk kell, akkor motoros baleset esetén ne hajtsuk hátra a fejét, csak az állát emeljük előre, mert ha nyaki sérülése van, további kárt tehetünk benne.

c) Sérülések ellátása
– Motoros baleseteknél nagy az esélye a belső sérüléseknek, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Belső vérzésre a duzzanatok utalnak.

– Sajnos nem ritka, hogy a szerencsétlenül járt motoros a súlyos végtagsérülést, esetleg végtagleszakadást szenved. Ilyenkor fő feladatunk a vérzés elállítása. Először tegyük szabaddá a sérüléseket, vágjuk le a ruházatot a sérülések körül. (Ezért is kell a motoros elsősegély csomagba olló!)

– Felületi sérülés esetén a vérzést tegyünk fel egyszerű kötést. Komolyabb esetben nyomó kötéssel lássuk el a sérülés helyén. Bármi is ékelődött vagy ragadt a sebbe, azt ne távolítsuk el, mert súlyosbíthatjuk vele a sérülést.

– A vérző testrészeket fel kell emelni hogy csökkenjen a vérnyomás, így a vérzés is (kivéve törés esetén). Ha a vérzés nem áll el, kezünkkel nyomjuk a kötést, és a megfelelő érszorító nyomópontot 5-10 percig. Tehetünk újabb nyomókötést is a már meglévőre, anélkül, hogy azt lebontanánk.

– Spriccelő, artériás vérzés esetén érszorító kötéssel kell elszorítani a sérülés és a szív közötti ütőeret – az ismert elszorítási pontokon, de minél közelebb a sérüléshez. Az ütőér szakadásánál az eret akár kézzel is elszoríthatjuk, ha szükséges, így ideiglenesen elállítható a vérzés. Szorító kötést tilos megigazítani, vagy eltávolítani, de gondoskodni kell az ezt követő gyors orvosi ellátásról! Vénát nem szabad elszorítani, mert ezzel csak ront a helyzeten! A vénás vérzés kékes színű, az artériás vöröses. (Amikor sikerül elszorítanunk az artériát, akkor a véna egy ideig még tovább vérzik.)

– Súlyos sérülés esetén megtévesztő lehet, hogy a sebek percekig nem véreznek. Ez azért van, mert a test védekező mechanizmusa miatt a véredények összehúzódnak. A végtag teljes leszorítását lehetőleg kerüljük, mert a végtag elhalását okozhatja. Csak komoly elvérzés veszélye esetén alkalmazható a teljes leszorítás, minél közelebb a sérüléshez, de 1⁄2 – 1 óránként így is néhány percre fel kell engedni a kötést (kivéve végtag elvesztéskor).

– Bukósisak: hagyni vagy levenni, ez a nagy kérdés. A hivatalos álláspont szerint le kellene venni, de a szakvélemények megoszlanak. Laikusként ugyanis nem tudhatjuk, hogy milyen sérülést szenvedett a bajba jutott, és ha levesszük a bukósisakot egy nyaki gerinctörést szenvedett sérültről, elszakíthatjuk a gerincvelőt. Egyes vélemények szerint, hacsak nem hányta tele, vagy nem kell szabaddá tennünk a légutat, ne vegyük le a sisakot, csak hajtsuk fel a plexit, így biztosítsuk számára a friss levegőt. Mások szerint szakszerűen le kell venni, mert meglévő légzés esetén is gondoskodni kell a szabad légutakról. Csakhogy a jó bukósisak szoros a fejen ezért kell nagyon óvatosan és körültekintően eljárnunk!

A bukósisak szakszerű levétele:
Két ember kell hozzá. A sérültet fektessük hanyatt. Az egyik segítő a két tenyerét csúsztassa a sisak alá a nyak mentén (a fül mellett a sisakok tágasak, eddig biztos fel lehet nyúlni). A fejet így erősen, a mellkasra támasztott alkarokkal a testhez képest rögzítjük. Ezt követően a másik segítő a fej mögül megfogja a sisak alját, szétfeszíti és leemelni. A csat-pánt a bélés és a fej között felfűzve szokott rögzítve lenni, ezért ha sikerül ujjaink közé fűzve a csat-pántot is megfeszíteni, az összenyomja a bélést, így könnyíti a leemelést.

Ha ezeket a lépéseket legjobb tudásunk szerint követjük, akkor sokat tehetünk a motoros sérültért a mentők megérkezéséig. A lehetséges következmények áttekintése után jól látható, hogy ez a fantasztikus időtöltés milyen könnyen fordulhat rémálomba. Ezért rendkívül fontos, hogy vezetés közben megelőzzük a baleseti szituációkat, megfelelő védőöltözetben és elsősegély csomaggal vágjunk neki a legkisebb útnak is.