Közlekedési balesetek – így nyújtsunk segítséget a sérültek számára
Amikor egy baleset bekövetkezik, a legtöbb esetben gyorsan sor kerül annak bejelentésére, sokszor a mentők mégis túl későn érnek a helyszínre. A segítség általában 10-15 perc alatt érkezik ki, ez idő alatt pedig a tapasztalatok szerint általában nem történik segítségnyújtás a személyi sérültek részére. Ennek többféle oka is lehet, leginkább az, hogy a jelenlévőknek nincs elég bátorságuk nekilátni az elsősegélynek, vagy egyszerűen nem rendelkeznek a szükséges ismertekkel. Pedig ha a közúti baleseteknél többen szánnák rá magukat a segítségnyújtásra, az évente több tucat, akár több száz élet megmentését is jelenthetné hazánkban.
A súlyosabb személyi sérüléses baleseteknél nem ritka, hogy a sérülteknél hirtelen szívmegállás, légúti elzáródás, erős vérzés lép fel – ilyen esetekben gyakorlatilag az első 3–5 perc döntő lehet a túlélés szempontjából. Amennyiben hasonló esettel találkozunk, fontos, hogy észben tartsuk, hogy minden esetben a tőlünk elvárható mértékű segítséget vagyunk kötelesek nyújtani. Ez természetesen azt jelenti, hogy ismereteinket és képességeinket nem meghaladó mértékben lássunk neki a segítségnyújtásnak – ennél többre senki sem kötelezhető. Azonban ha teljesen elmulasztjuk, hogy meggyőződjünk a sérültek állapotáról, a sérülésekről, a mentők értesítéséről, segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményét valósítjuk meg.
A legfontosabb, hogy mindig hívjunk orvost, az egyetlen eset, amikor ez törvényileg nem kötelességünk, ha a sérült már nyilvánvalóan halott, vagy már megfelelő, szakszerű segítségnyújtásban részesült. Ha nem szorul segítségre, vagy magát is el tudja látni, akkor is fel kell azonban ajánlanunk a segítséget. Saját testi épségünket, életünket nem vagyunk kötelesek kockáztatni, és az is fontos, hogy csak akkor lássunk neki a segítségnyújtásnak, ha erre fizikailag is képesek vagyunk.
Ha a balesetben érintettek vagyunk, netán annak okozói, kiemelten fontos kötelességünk, hogy segítsünk. Ez alól csak az az eset kivétel, ha erre azért nem vagyunk képesek, mert magunk is megsérültünk, vagy veszélyhelyzetben vagyunk, vagy ha maga a segítségnyújtás is vészhelyzetet hozna létre.